A tavasz cseppfolyós boldogságként
csordogált szívembe.
A tüdőmből érkezett,
oxigéndússágától végre fellélegezhettem.
Bal pitvarba be, bal kamrából ki,
Így vándorolt centiről-centire bennem.
Útját el már nem vághattam,
Így szép lassan elárasztotta mindenem.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
