Egy zöld gumimatrac a magyar tengeren,
úgy lebegek.
Belém süppedve nyomot hagynak az emberek.
Fáj a súlyuk.
Felettem grillhús a felhőtakaró,
alattam rizsszemek az apró, úszkáló lények.
Köret vagyok csak, adalék.
A táj szürke,
a naptól meg pirulok;
attól félek,egy test alatt végül kipukkadok.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
