Terpeszbe állsz, majd előre
hajolsz. Vársz. Lassan
elrugaszkodsz.
Előre bukfencezel, majd
mintha meg sem állnál,
állandó körforgásban
pörögsz. Nehèz volt az
elindulás, de már élvezed a
pörgést. Apró gátak ezrei
szakadtak fel benned.
Fájdalmuk tömény erővé
tompul, továbblendít.
Egyensúlyban vagy, te
hangtalan forgó gépezet.
Eddig nem tudtad, hogy ily
fájó keringés igenis
létezhet.
Nincs rúd, mi tartson, mégis
pörögsz. Örök vagy, Örök
Vagyok köré sűrűsödsz.