Ha kifordul a szemem és rángok,
Neked akkoris édes leszek?
Ha nyáladzásommal elárasztom az arcom,
Sőt, a hajvégem is tocsog,
Te majd csak megsimogatsz hümmögve?
Ha elmegyek, és csak pár nap múlva térek haza,
Te akkoris betakarsz majd mit sem szólva?
Ahogy álomba fetrengem magam,
Te megint csak lehunyod a szemed, Magad előtt is?
Ha testemen, mint végtelen fényhernyók, másznak könnyeim,
Arcodon akkoris megvár majd a gyenge mosoly?
Ha tanácstalanul megnémulok, és VÉGRE Rád szegezem fényvesztett szemeim,
Te majd nem szólsz, csak adsz egy listát ’megoldás’ címmel?
Mondd: mi kell neked, hogy komolyan vegyél?
…
Miből vagy?
Ne állj tátott szájjal, hallod?!
Inkább adj egy ollót.
Elvágnám a selyemszalagot, amivel egyszer Hozzád fűztem magam.
