Mint tükörben hagyott ócska vigyor,

Dermedtem rá szkeletonvázamra.

Csak ez voltam én, semmi más.

Szívem szerint ezzé testesítődtem volna meg:

Eltűntem volna benne, csontsejtekké nyúlva ebben a végtelen csatornában;

Lettem volna az üreg, hiány avagy kongó hangadó;

Saját csontjaim belsejében lettem volna a mélység.

...........................................................................

Lettem volna lényegében bármi,
hiányos vagy kevés,

csak ne legyek normál-

is;

Ez elől bújtam én.

DE nem akartam megint magamba, csontjaim mögé bújva menekülni.

Többé nem akartam keringeni ebben a szemet bántó, tükörfényes hiányban,

saját meszessé szilárdult megszokásomban.