Itt ülök a szobámban
félig kipakolt bőrönddel,
nyitott Bibliával,
zöld teával,
rengeteg feszültséggel,
a hátamon kételyekkel,
sebes fejjel,
fájó szívvel,
telis-tele félelemmel.
Épp arra készülök, hogy a béke szigetén legyek. Az új évet egy kis rendezgetéssel akartam tölteni. Magam rendezgetésével, a múlt visszanézésével, s a jövő tervezésével. Még két nap a szünetből. Azt hittem, feltöltődök majd a szünetben, helyette feszültebb vagyok, mint bármikor máskor.
A múltra visszanézni nem merek, a jövőtől rettegek, a jelenben még stresszelek.
Magamra nézek és nem látok mást, mint egy csúnya, dagadt valakit, akinek a belseje rohad. Bocsánat. de ez van. Sírni volna kedvem, de ahhoz is túlságosan feszült vagyok.
Mi nyomaszt? Saját magam, a kinézetem, a belső emberem, másokban kiváltott hatásom, az, hogy elcseszem, a fizikavizsgám is, az egész suli, a mostani évem, az eredményeim, a sport, minden.
Ezért nyitottam ki a Bibliám, hogy az utolsó reményemmel találkozzam.
És itt van:
"Várva vártam az Urat,
és ő lehajolt hozzám,
meghallotta kiáltásomat.
Kiemelt a pusztulás verméből,
a sárból és iszapból.
Sziklára állította lábamat,
biztossá tette lépteimet.
Új éneket adott a számba,
Istenünknek dicséretét.
....
Én nyomorult és szegény vagyok,
de gondol rám az Úr.
Te vagy segítségem és megmentőm,
Istenem, ne késlekedj!"
A körülmények ellenére bízok, hihetetlen: percek alatt változik a lelkem. Csak oda kell fordulnom hozzá.
Olyan évet akarok, amiben az én Teremtőm megtisztít, lemos, helyrerakja a szívem és rajtam tartja a kezét, hogy a szívverésem lassuljon. Felnyitja a szemem, reményt ad bele és a fejem is felemeli, hogy Rá nézzek. A tükröt felém fordítja, és eléri, hogy tetsszen, amit látok. <3
#nemtudomleírnimennyireszeretemazIstenem #nincsmindenrendbenmégismindenrendben #hope #haRánézeklátommagam
