..,,Gombóc a torkomban. Honvágyam volt. Beteg a főnököm. Begubóztam. A görcs beállt a gyomromba. Felszabadultam. Túl sokat ittam. Émelyegtem. Harmadnapos voltam. Megint beállt a rosszkedv. Egész álló nap a skype-ra vártam. Már megint ezek a rohadt power pointok. Kivettem a szabadnapom. Fejvesztve kutattam forint után. Már minden bezárt. MIRE KELL, LESZ. Ez is megoldódott. Menekültem. Megérkeztem. Kőszegen sétálgattunk éjjel. Megijesztettek. Bekeveredtünk egy legénybúcsúra. A hétvégén átfordultam. Vége. Sajnos haza kell jönni. Holnap megint munka. Visszajött a görcs. Életemben nem stresszeltem még ennyit. Eljöttem világot látni, most meg itt ülök a gép előtt másfél hete, küszködöm a könnyeimmel, pedig nincs is okom rá, és a városból még semmit sem láttam. Ráveszem magam. Kimozdulok. Fényképezek, sétálgatok, fagyizok, a szökőkút előtt olvasom a kedvenc könyvem. Ráleltem a törzshelyemre. Imádom a várost: a nyüzsgést, a fényeket, az épületeket, mindent. Festina lente. A munka játék. Végre egy kis hochdeutsch! A korhatár 19 és beengedtek-o yeah! Tánc hajnalig, éjjeli döner, padlón alvás, depressziós film, punnyadás. Shoppingolás. Biztosan örülni fognak majd. Hogy szalad az idő! Badeto. Már csak két nap. Nincs munka. Lelépek kettőkor. Már csak egy nap. Egész nap nyomom a facebookot, nincs munka. Ez az utolsó napom!! Lasagne, városi séta este. Alvás. Megyek haza. Maradnék még,,..
A barátnőmmel tavaly nyáron elhatároztuk, hogy kimegyek hozzájuk Grazba mindenképpen a következő nyáron. Hát így alakult. Változatosan, megtapasztalásokkal, könnyekkel, örömmel telt el a három hét, miközben a grazi műegyetem diákmunkájában vehettem részt.
Nem is húzom tovább a leírást, azt hiszem a hangulat elég vegyes, de a tanulság még hátra van. Szóval: Igen, Isten mindig ott van velünk és mindig kész segíteni, bármibe is keveredtünk, DE csak akkor, hogyha azt mi is akarjuk.
Egész 3 hét alatt kaptam a bátorító igéket mindenhonnan, mondhatni sortűzként támadtak rám, mégis, rájöttem: nem elég ülni és várni a sültgalambot, hanem tenni is kell valamit. Isten csak akkor tud segíteni, ha én is akarom. Nem tud felemelni, hogyha magamat megmakacsolva ráülök a kezeimre és keresztbeteszem a lábaimat.
Ő már megtette az első lépést azzal, hogy megígérte:
„Ne félj és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.” Józsué 1:9
Nekem ezután csak ki kell nyújtanom a kezemet. Mégis olyan nehéz volt, hogy másfél hétig nem jöttem rá: csak ez a dolgom.
De amikor rájöttem, Isten felemelt.
Pussz: Bavio
