Ezen gondolkoztam már nagyon-nagyon rég óta. És nem fért a fejembe, hogy lehet Isten egyszerre szerető és büntető.
Azért nem jöttem rá, mert a büntetésről tévesen gondolkodtam. A büntetést emberi fejjel definiáltam. Egy rossz jelentést kapcsoltam hozzá. Azt, ahogy én is megbüntetem a kutyámat, amikor rosszat csinál. Dühből, és egyáltalán nem biztos, hogy az neki egyáltalán használ, amikor én megrántom a pórázát erősebben, csak azért, mert ideges leszek, úgy érzem, a saját kutyám se becsül semmire.
Azt képzeltem Isten is így büntet. Pedig nem. Az ő legfontosabb tulajdonsága a szeretet. Így egyértelmű, hogy ezt is szeretettel teszi. De hát hogyan lehet szeretettel büntetni? Nehéz elképzelni, mert mi emberek vagyunk, és nem tudunk olyat, hogy szeretettel büntetni. Pedig van olyan büntetés (másképp következmény), ami a javunkra válik. És ezt csakis egyedül Ő tudja tökéletesen gyakorolni.
Viszont ha tényleg úgy büntet, hogy az nekünk jó, akkor az lényegében nem is büntetés. El is tűnik a büntetés fogalma, és a szeretet fogalma megnő a szememben, teljesebb lesz.
Megvan a saját válaszom.
#finallygottheanswers #praisetheLord:)
