Tüntetek. Hogy mi ellen? Magam ellen! És a világ ellen, aki azt mondja, hogy legyél a legvékonyabb és a legszebb és mindig a topon. Nyugi nem kell sokat tenned érte, csak mindig legyél tökéletes.
Na nem, ezt azért már nem! A plakátokon a már majdnem anorexiás, és nézőpontom szerint nem szép ideálokat bámulunk 0-24. Magassarkúban, full sminkben, csinosba’. Akárhányszor ránézek azokra a lábakra, az enyémek még jobban megnőnek a szememben. Akárhányszor ábrándozom a modellkedésről, nem is tudom, miről szövögetek csendes álmokat. Nem vagyok tisztában, valójában miről is gondolok és mit.
Az utóbbi időben voltam néhány fotózáson és hát az nem az, amit gondolsz a modellkarrierről egy Palvin Barbi beszámoló után. Órák hosszú álldogálás, várás a sorodra, kimerítő pózolás, és ráadásul sokszor olyan arcodat kell mutatnod, ami esetleg nincs is. A sminkhalom alatt elveszik a szép arcocskád és vele együtt te is. És hát ott nem nagyon dicsérgetnek, a sminkes a füledig lealapozóz, és örülhetsz, ha kapsz egy olyan bókot, hogy ’szép a bőröd’ vagy ’milyen kislányos az arcod’. Bár az utóbbit nem tudom hova tenni.
Bárki bármit mond, nem nekem való ez. Embertelen egy szakma, ahol a múlandó kincset fizetik meg, amit mellesleg elfed a púder és a push-up. Akkor mi az értelme??
Bárki lehet modell. Ismétlem bárki, és a szépség nem azon áll vagy bukik, hogy neked modell alakod van-e. Mert ugyebár ma már ez is relatív, van az egészségesen vékony, szép alakkal rendelkező hölgy és a holtsovány, szinte már csontváz, na és nem az előbbieket keresik, elhiheted.
A szépség, mint mondják, belülről fakad. Kívülről bárki tud lenni, de ha valaki belülről nem tündököl, lehet akármilyen puccos is a külső, a váz összeomlik, ahogy megszólal.
Pusssz: Bavio
