Aki nem ismer, az álarcod látja, aki ismer, az meg az okát is, hogy miért van rajtad. Ja, meg hogy mi van alatta.
Miért hordunk álarcokat? És kinek miért olyan, amilyen? Jó kérdések.
Mindenkinek vannak álarcai. Nekem is van.
Amikor belül meghalok; padlón vagyok vagy csak simán mindjárt elalszom a fáradtságtól, kívül akkoris fülig ér a szám, pörgök és csak úgy folynak ki a számon a feleslegesnél feleslegesebb és felületesebbnél felületesebb információk. Azt hiszem, hogyha új társaságba kerülök, vagy olyanba, ahol nem vagyok biztos benne, elfogadnak, ez egy bizonyosfajta védekezés a kínos csöndek ellen és az ellen, hogy megtudják, ki vagyok valójában.
A kép, amit ilyenkor mutatok, eléggé rémisztő lehet, azt hiszem. Sok ember, akivel megismerkedtem, mondta, hogy amikor először meglátott, nem gondolta, mennyire más és mennyire több vagyok annál, amit mutatok.
Nem mindenhol hordom a maszkom. Hála Istennek, vannak helyek, ahol nyugodtan lehetek valódi. De miért gondolom, hogy a többi helyen nem lehetek az?
Kockázat nélkül, bizalom és odaadás nélkül nincsen kapcsolat. Vagy vállalom a kockázatát, hogy megbántanak, visszaélnek velem, vagy meg sem próbálom.
Pusssz: Bavio
