Picinek érzem magam. Mintha a Kezében feküdnék. Védtelen vagyok, sebezhető. Nemcsak hogy ő rendelkezik felettem, de mindenemet ismeri. Belém lát. Bármelyik pillanatban megmozdíthatná a kezét és összezúzhatna. Leejthetne, egy szavába se kerülne és megsemmisülnék. DE nem teszi. Nem teszi, mert szeret.
Nem szoktam arról a bénító félelemről írni, ami még ma is időről időre felbukkan lelkem kis szigetén. Ez a félelem a kontroll elvesztése. Ez pedig egy hatalmas hazugság. Hogy miért?
Mert a kontroll alapból is egy illúzió. Csak mese, hogy kézben tartom az életem, az egészségem, a dolgokat körülöttem. Egy pillanat alatt széthullhatna minden és én SEMMIT sem tudnék tenni ellene. Ha Isten akarná, nyernék a lottón, úgy, hogy nem töltöttem ki soha egyetlen sorsjegyet sem, és ha engedné, itt helyben fejbe lőnének.
Most azt mondod, túlzok. Igazad van, ezek nem mindennapi események, de mégis, bármelyik pillanatban megtörténhetnek.
Most azt mondod, túlzok. Igazad van, ezek nem mindennapi események, de mégis, bármelyik pillanatban megtörténhetnek.
Ez a kontroll, én és az életem mindennel együtt Isten kezében van, ő enged vagy épp nem enged meg időnként dolgokat megtörténni.
Hogy el tudjam engedni a félelmeim, el kell hinnem, hogy ő eszméletlenül szeret és jót akar nekem. De miért nem hiszem ezt, hogyha már annyiszor bebizonyította újra meg újra??
Én el akarom veszteni a kontrollt. Én át akarom adni Neki és meg szeretném próbálni mostantól minden egyes nap.
"...akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál..." Róma 8.28
Én el akarom veszteni a kontrollt. Én át akarom adni Neki és meg szeretném próbálni mostantól minden egyes nap.
"...akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál..." Róma 8.28
Bavio
