Nem a teljesítmény.
Nem az elért eredmények.
Nem az, ahogy épp az emberekkel bánsz.
Nem az, ahogy érzed magad.
Nem a megfelelési kényszerből tett cselekvések sorozata.
Nem az, ahogy érzed magad.
Nem a kinézeted.
Nem ez vagy.
Ezt kell most megtanulnom.
Régebben hangosan mondogattam, hogy nekem Isten a körülményektől függetlenül boldogságot jelenteni. Nincs is ezzel semmi baj, visszanézve látom, hogy ez akkor igaz volt. Akkor könnyű boldognak lenni a körülmények ellenére, mikor minden rendben megy.
Végre kitört a szünet. "Hetek-óta-nem-alszom" alakú karikák vannak a szemem alatt. Több hét keserves ébrenlétei, és lelki fáradsága van rajtam. De végre hangosan is kimondhatom, hogy vége. Isten ott volt velem és végig fogta a kezem. Sőt, az utolsó pillanatban fel is rántott, és én csak himbálóztam a két keze között, mint egy kisgyerek. El sem hittem, olyan csoda dolgok történtek velem akkor, mikor már csak a túlélésre mentem. És miért fáj? Mert nem érdemlem meg. Nem bízok benne. Pedig ma is hányszor bebizonyította már, hogy bízhatok benne
Kavar van a fejemben, az életem minden apró területe elhanyagolódott és apró restaurálásra szorul.
Le akarok rakni minden terhet, ki akarom aludni a karikáim, és új erőt akarok szerezni. Bele akarok veszni minden apró részletbe, olvasni, magam lenni egy kicsit. Visszatalálni az egyensúlyhoz.
El akarom felejteni, hogy az vagyok, ahogy teljesítek és ahogy kinézek, vagy azt, hogyha elérem ezt vagy ezt, akkor jó leszek, addig várok a boldogságra és a megelégedésre. NEM! Bavio akarok lenni. Újra. Olyan Bavio, aki bízik az egyetlen Valakiben, akiben tud, és belőle merít minden egyes nap erőt.
(Józsué 1: 9)
#megparancsolta #Daniige #backtriptoBavio
