Épp félig betegen írom ezeket a sorokat. Annyira vonzott már, hogy ide leüljek. Olyan rég írtam nektek.De most itt vagyok és végre lerendezem kusza gondolataim egy csapásra.

Annyi minden ér mostanában, mondhatni az élet metróaluljárójában vagyok. Folyamatosan áramlanak az emberek ki-be, lökdösődnek, egyre több inger, és figyelnem kell, hogy mindent fel tudjak dolgozni, úgy, hogy közben magamat se veszítsem el. Az első faktos évem kezdetét vette. Van itt biosz, magyar és drámatöri emelt szinten, színházba járás non-stop, focizás végre heti kétszer, angolozás egész álló évben, munka majdnem minden szombaton,hétfőnként feltöltődés lelki szexin, ifi-projekt... Hu, még leírni is kusza és sok. Viszont élvezem, de még mennyire! Végre úgy érzem, a helyemen vagyok, és teljes gőzerővel teperek a tanulás, munka, sport és a lelki feltöltődés területén is.