Mik vagy kik voltak hatással rám az elmúlt pár hétben?
A lánycsoportunk, ahol tényleg úgy érzem, ott a helyem és szükségem van rá.
Egy szokatlanul őszinte ember, aki ismét felbolygatott bennem mindent.
Egy esküvő, amiből az igehirdetés is megmaradt (életemben először!).
A lánycsoportunk, ahol tényleg úgy érzem, ott a helyem és szükségem van rá.
Egy szokatlanul őszinte ember, aki ismét felbolygatott bennem mindent.
Egy esküvő, amiből az igehirdetés is megmaradt (életemben először!).
A lányok, akik körülvettek egész évben, hihetetlen sokat adtak, rengeteget tanultam tőlük és rajtuk keresztül Istentől, és ami a legfontosabb: ŐSZINTÉK. Mindig, akkor is, ha épp pont ez az, amitől rettegtem. Eszméletlen hálás vagyok értük, szívem kis csücskei. Az egy olyan hely, ahol fel tudok tölteni, ilyet pedig már rég éreztem..
Az ember, aki szokatlanul őszinte és szókimondó azért volt nagy hatással rám, mert előhozta azokat a dolgokat belőlem, amiben változni szeretnék, és amilyen emberré szeretnék válni. Az esküvőn is erről volt szó. Az igehirdető az ifjú párnak elmondta, milyennek látja őket. Mint két sas. Szabadnak az Istennel való kapcsolatban.
Ők ketten nem álltak le sem az emberek által bekorlátozott vallásos kereszténységnél, ahol minden lépéstől retteg az ember, nehogy bűnt kövessen el, sem annál, hogy oké, feladom a keresztény szerepet, és vele együtt Istent is, élvezem az életem mostantól és szarok a világba.
Nem, ők az emberileg nehezebb utat választották, mind a ketten külön-külön feljebb mentek az égbe, és egy olyan Istennel való kapcsolatra, szinte már rászorulásra vágytak, ami nincs felesleges szabályokkal határolva, nem görcsös, nem képmutató és Istenhez hihetetlenül ragaszkodó.
Ők ketten nem álltak le sem az emberek által bekorlátozott vallásos kereszténységnél, ahol minden lépéstől retteg az ember, nehogy bűnt kövessen el, sem annál, hogy oké, feladom a keresztény szerepet, és vele együtt Istent is, élvezem az életem mostantól és szarok a világba.
Nem, ők az emberileg nehezebb utat választották, mind a ketten külön-külön feljebb mentek az égbe, és egy olyan Istennel való kapcsolatra, szinte már rászorulásra vágytak, ami nincs felesleges szabályokkal határolva, nem görcsös, nem képmutató és Istenhez hihetetlenül ragaszkodó.
A lánycsoporton pedig kaptunk egy igét a 86. zsoltárból: „Mutasd meg nekem a te utadat, hogy járhassak a te igazságodban, és teljes szívvel féljem nevedet.” Ez angolul a következő: „Teach me your way, o Lord, and I will walk in your truth; give me an undivided heart, that I may fear your name.” Az undivided heart kifejezés osztatlan szívet jelent. Vagy ha úgy vesszük, például egy teljes egész pizzát, amiből még egy apró morzsa sem hiányzik.
Én is ezt akarom, azt, hogy olyan keresztény legyek, aki mer Isten szabadságában teljes szívvel lubickolni, de ezt csak akkor tudom elérni, ha merem azt mondani, hogy nem én akarom irányítani az életem. Nem én akarom sem felesleges szabályokkal behatárolni magam, így kizárva azt a bizonytalanságot, ami bennem lesz azért, mert Istennek átadom az irányítást. És a másik oldalt sem akarom, hogy makacs fejjel menjek a magam útján, kizárva Istent. Mindkét út rossz, magam erejéből tett felesleges és görcsös próbálkozás.
Át akarom magam adni neki teljesen, még egy morzsát se akarok másnak adni. Csak neki. És tudjátok mi a jó ebben? Az, hogyha képes vagy elengedni magad, Isten olyan csodákat mutat majd neked, ami tényleg bitangpusztulatosan „mesés”. Csak ehhez le kell győznöm magam, azt, hogy én akarok irányítani.
És lehet, hogy én akkor picinek és jelentéktelennek érzem magam, akár egy tojás, de Isten már látja bennem a madarat, amivé válok, ha kiszállok a kalitkából végre.
#praisetheLord #free
