Lába kélt az összes betűnek a szótáramból.
Utánuk mennék, de nem kelek ki az ágyamból.
Agyamban millió harang hangja kél,
Odafigyelnék, de elveszett a cél.
Hallgatnék, de hisz beszélni sem tudok.
Oly sok minden nyomja kis lelkem, hogy menten elfutok.
Úgy érzem, nem ért meg senki sem.
Mégis szeretet találok a legváratlanabb helyeken.
Azt szeretném, hogy ott maradhassak
Ahol szívem apró harmatjai fennmaradhatnak.
Hiába mindez, hisz állapotom: minden szar
Nem nyújt segítséget semmi, inkább megmar.
Istenemhez utolsó erőmben kiáltok
Felemelem hátsóm, s változtatok, nekiállok.
De még annyi minden van bennem,
Hát hadd írjam le ide menten.
Szerelmes akarok lenni, s könnyű
De ez a kettő együtt szememben csak vágy, csak ’könnyű’.
Szeretném, ha Istent megérteném egészen,
De ellentmondásait épp elég, hogy emésszem.
Annyira szeretnék mosolyogni, este nyolckor is,
Feladnék ezért szinte bármit, legyen az akár tejberizs.
Annyi az ellentmondás, egyenes út nincsen
Egy dolog biztos: szeretetednek felém vége nincsen.
Uram megint hozzád imádkozom, mi lett belőlem, hova tartok? Adj választ végre, legyél velem. Változtass meg, adj erőt, szeretetet, magamat. Add oda, mutasd meg, ki vagyok, miért teremtettél meg, elveszem. Kérlek.
