piros körmökkel írok. szenvedélyesen. megint. visszatért a fény a szemembe, és ha már nem is a régi Bavio vagyok, valami hasonló... :))
hatalmas álmokat szövögetek, a jövőmről. elit egyetem, külföldön, jó munka itthon, egy csendes kuckós lakás a belvárosban valahol az opera környékén. szingli élet. ja nem, az nem stimmel. egyre inkább nem stimmel.
most szőke vagy barna? én tényleg csak nézek jobbra-balra. olyan gyorsan jönnek az emberek, történnek a csodák, hogy fel sem bírom fogni. csak szeretek és izgulok, de pozitívan, hogyan alakul az életem.
csak elengedni tudom, az én Istenem kezébe tenni, hiszen nem is értem, nem látom át, olyan gyorsan történik minden.
most jó. csak sodródni. zenét hallgatva a buszon, mintha nem is lennél ott, megfigyelni a többieket. és mosolyogni, csak mosolyogni, hiszen van min.
stresszes, és? áldott! de még mennyire az. egyszerűen lubickolok. úszom a vidéki házamhoz közel lévő elhagyatott tónál. gyönyörű napsütésben.
be van kötve a szemem, és nem tudom, kinek az arcát tapogatom a sötétben. de egyre közelebb vagyok Hozzá. és áld. Ő áld.
most jó.
