Három napja elhatároztam, hogy megint rendszeresen olvasni fogom az útmutatóm (C.H.Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza). Mikor kinyitottam ez a vers fogadott:
„Így szólt: Ezt mondja az Úr: Csináljatok sok gödröt ebben a patakmederben. Mert ezt mondja az Úr: Nem láttok szelet, nem láttok esőt, mégis megtelik ez a patakmeder vízzel, és ihattok ti is, meg a jószágaitok, az állataitok is.”
2Kir 3:16-17
Három hadsereget fenyegetett a szomjan halás, de az Úr közbelépett. Bár nem úgy, ahogy ők azt várták, de segített.
Isten most arra hívott el, hogy higgyek, mégpedig legyen cselekvő hitem. Van-e elég hitem ahhoz, hogy ma „gödröt ássak”, ami megtelhet Isten áldásaival? Van elég hitem, hogy ha a segítségem nem is úgy jön, ahogyan azt várom, bízok Benne? Abban, hogy ő JÓ? És, hogy bármit tervez is, az nekem a legjobb? Képes vagyok kilépni az általam kreált Bavio-központú világból és átadni az irányítást?
Ha nincs (elég) hitem, Isten ad, ha nem tudom, hogy kell átadni az irányítást, csak imádkoznom kell.
És ha majd a gödör szélén ülsz te is, meredten bámulod, és az alján megjelenik az első pár vízcsepp, azt hiszem a te gödröcskéid is elő jönnek majd. Sőt, hatalmas vigyorra húzódik a szád, és a végén már nem csak a lábad lóg bele a vízbe, fürdesz is az áldásban.
