'Most úgy érzed, hogy Isten jó.
Ezt suttogja a lenge szél,
Virágok, versek, és szívek.
Szavában hozzád Ő beszél.
Ezt suttogja a lenge szél,
Virágok, versek, és szívek.
Szavában hozzád Ő beszél.
De megnyílhat előtted is
A kísértésnek mély tava.
Midőn úgy véled, hogy nincsen
Az Úrnak sem hozzád szava,
Ha látod, hogy Isten hallgat
És nem teljesíti imád,
A szorongás óráiban
Enyhületét nem hinti rád.
Ne hidd, hogy Isten messze van,
Vagy elfáradt már szent keze!
Nem rejtőzött el vak homály
Csak csendben vár, és csendben néz
Lelked titkos rejtekébe.
Te várj Reá, s hittel borulj
Kísértések közt elébe!
Mondd el Neki mi fáj, mi bánt,
Lesz rá Istentől felelet,
Mert minden szükségnél nagyobb
A Benne bízó szeretet!'
