Mint a cím is mutatja, az írásom valami határról fog szólni, igen, a bonyolult "szeretnék-Isten-szerint-élni-de-nem-tudom-meddig-mehetek-el" téma. Azt hiszem ez a téma fontossági sorrendben a második helyen áll a "ki-vagyok-én" kérdés után. Ha az első megy (nagyjából megvan), ez következik.
SOKSZOR A HITÉLETEMBEN OLYAN HATÁROKAT SZABOK MAGAMNAK, AMI NINCS BENNE A BIBLIÁBAN ÚGY, AHOGY AZT ÉN ÉRTELMEZEM, A MOTIVÁCIÓM PEDIG A KUDARCTÓL ÉS A HIBÁKTÓL VALÓ FÉLELEM.
'A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.'
-1 János 4:18-
Ez alapján én gyötrődöm, és nem lettem tökéletessé a szeretetben.
Akkor hol is van ebben a boldogság, Isten szeretetkapcsolatának élvezete??!
Na hát ez az!! Ezért keresem az 'új' határaim, ezért gondolom újra őket.
Még írok
Pusssz: Bavio
Pusssz: Bavio
