Lehet úgy boldognak lenni, hogy közben érzem a szomorúságot?
"a napba nézek és fázik a szemem"
Csak térdelj le
Mint egy fűszálpn lógó ember,
Ki tudja, ha zuhan, oda az élete.
Úgy kapaszkodom most én is,
ebbe a Végtelenbe erősen bele.
ködös emlék
Szerintem én még nem látttam ilyen ködöt, főleg nem ilyen hosszú ideig tartót. Belepte a völgyet, az utcákat sikamlóssá tette és elfedett mindent az addig ismert világból. Leegyszerűsítette az eddig befogadhatatlanul sokszínű, zsongó, élő képet.
A köd tájképe egyszerű, kicsit olyan, mintha megfagyott volna az idő.
Ilyen eza szünidő is, már a kezdete óta úgy érzem, letisztulnak a bonyolult, iskolaidőben érthetetlen dolgok. Az egész sokaság megszűnik. Csak egyedül állok, ahogy vagyok: a mindennel megrakott lelkemmel.
Itt, most a ködben állva teljesen egyedül maradok Vele. Nincs figyelemelterelés, nincsen más, akivel foglalkozhatnék, nincs idő, ami elől futhatnék.
Nem önszántamból állok meg a ködben, nem az én döntésem volt. Úgy történt, hogy egy nagy kör alakú mézeskalács szaggató lyukába kerültem. Körülöttem a világ maradéka, a levágott szélek eltűntek, helyette csak a vak köd. Úgy érzem, most erre van a legnagyobb szükségem: csak állni ebben a -mégis- mindentlátó ködben Vele, elvágva az én eddigi világszéleimtől.
Nem tudom, mi vár rám és hol vár rám mindaz. Nem tudom, lesz-e jobb, és ha igen, mikor. Azt sem, hogy problémáim eltűnnek-e és betegségemből kigyógyulok-e.
Egyedül állok a ködben,
Mégis úgy érzem, itt van velem az Isten.
Hagyjál
Mi vagyok én?
Önmagamban nem tudsz értelmezni,
Múlt-jelen-jövő, s benne: semmi;
Magába záródó ajtótlan kalicka,
Melyben félholtan kering egy szárnyszegett madár.
Ki vagyok én?
Hiányok összessége,
S több, azt hiszem, nem is nagyon kell.
Zuhany alatt sírni.
Ironikus,
Hogy MINDEN
Egyről a kettőre mily' reménytelen,
Legalábbis nekem.
Ironikus,
Hogy EGY vízcsepp
Szárazra törli könnytől mosott arcod,
Feloldozza egész hátad.
Ironikus,
Hogy VALAKI
Sem tud úgy szeretni, hogy ne tudnánk magunkkal elhitetni,
Mégsem teszi.
Ironikus,
Mennyire rajtad áll,
Hiszed-e
Vagy tovabb félsz.
#scheduling
Az ideális időbeoztás sosem volt az erősségem. Magam bezsúfolasa annál inkább, így hát sokszor megtapasztalom, hogy előző nap nehezen alszom el, mert kattognak az agyamban a másnapi teendők. Időpontok, amiket nem szabad elfelejtenem, találkozók, amikre oda kell érnem. A jó time-managementes a buszon írja a házit es minden szünetet kitölt teendőkkel. Ja...nem.
Es ezek után mindig csodálkozom, hogy a nap végére egy darab stresszgombóccá változom, akit aztán egy-egy rosszabb gondolatfelhő elborít es csúnyán megtépáz.
Nem- soha többé nem akarok még egy stressztől boldogtalan napot, melyben minden benne van, csak épp én hiányzom belőle, meg talán még pár pohár kávé.
Aztán egy ilyen stresszes 3nap es kiborulas után egy Apával való beszélgetés meghozza gyümölcsét: "amit egy napba bele akarsz rakni, írd fel es szorozd be másféllel. Még így is belefér? Ami igen, azt tedd bele, es elégedj meg. Ami nem fér bele a napodba, arra miért is lenne szükségünk?"
Isten gondoskodik rólam, akkor miért nem alkalmazom ezt?
#haladunk #Baviojobbanteljesit #dearstressletsbreakup #everlastingrelationshipoflove
wanderlust.
Utazni. Mar a szó hallattán is libabőrös leszek. Belemosolygok. Utazni minden.
Ha elutazom, előjon egy olyan oldalam, ami soha máskor. Élvezem, ahogy a fák közül kibukkanó nap fénye a szemembe süt. Szabad vagyok.
Szlovénia. Bohinj. Alpesi porcukros hegyek között gyönyörű kifeszített víztükör terül el, apró gyöngyszem. A napfény feléleszti ezt a gyönyörű tájat, ami szinte megszólal, rám mosolyog, hív es mesélni akar.
Most jó.
perfection is a disease.
Megszégyenítő helyzetek. Utálom őket.
A gyülekezeti heten zongoráztam. Egy új dalt eljátszva vörösödik a fejem es a szemem könnyel telik meg. Szerencsétlen vagyok, ez sem megy. Meg erre sem vagyok képes es nem is leszek soha. Utálom magam- zúg a fejemben. Félreütök, egyre kaotikusabb az egész. Érzem a szégyent, ahogy elborít, rám nehezedik. Végül a dal közepén kimegyek a teremből, sírva szaladok fel a szobámba. Szánalmas vagyok.
Megszégyenítő helyzetek. Utálom őket. Miért ? Mert hazugságok. Ezek a hazugságok pedig elhatárolnak Istentől. Én csinálom a szégyent, mivel elhiszem a hazugságot, engedek neki, hogy áligazsággá váljon és kitöltse a magamról alkotott képet. Es amikor ez sikerül, mar mindegy. Akkor mar azért érzem magam rosszul, mert a szégyen elborított és én engedtem neki. Ebben is milyen béna vagyok...
Isten soha nem akarna, hogy szégyenkezzek magam miatt. Nincsenek elvárásai velem szemben, es nem akarja,hogy nekem legyenek. Nem akarja, hogy rosszul érezzem magam emiatt. Nem akarja, hogy elborítson a szégyen, hiszen az egy hazugság, azaz bűn, hiszen kitölti Isten helyét. De ha engedem is a szégyennek, hogy elborítson es megtörténik egy ilyen helyzet, Ő akkor sem lát reménytelennek. Az én Teremtőm sosem gondolkodik úgy rólam, hogy mindegy. Nekem mar mindegy. Nem!! Ő inkább lesi a lehetőséget, mikor nézek rá és örül annak, mikor ez megtörténik, es ő bejöhet es elveheti a hazugságot tőlem, ami eddig Őt helyettesítette.
És lehet, hogy ez egy hónap múlva, sőt, lehet, hogy csak évek múltán jön el, az, hogy Rá tudok nézni, de el fog jönni, es bármikor is történik ez meg, Ő nagyon örül!! Es amikor ez megtörténik, hirtelen szembesülök vele, milyen egyszerű mindez. Vele egyszerű.
Es átjár a szeretete, Rajta keresztül látom magam igazán, nem vagyok szerencsétlen, nem szégyenkezem. Es igen, lesz még ilyen, nem egyszer meg fog történni. Majd megtanulod idővel, Bavio, te is ember vagy es soha sem leszel tökéletes. Megtanulod talán szeretni ezt az esetlen embert, magadat Bavio, akiben Ő is gyönyörködik.
#freedominmymind #Hesetsmefree #lettingmyselftobeimperfect #
"Az Úr azonban így felelt neki: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre."
Lukács 10:41-42
nincs félnivalóm. csak élnivalóm.
Ritkán adódnak az ember életében olyan csoda-pillanatok, melyek gyökeresen átfordítanak dolgokat. Ez a mai este ilyen volt.
Már azt hittem, megrekedtem és többet nem leszek képes írni. Mindig volt miről írnom, csak minden egyes alkalommal, amikor elkezdtem volna írni, hazugságnak éreztem, amit leírtam. Egyszerűen kitöröltem minden egyes sort, mert érzés nélkül írtam. Nem tudom megmondani, milyen érzésre vártam és miért, egyszerűen csak tudja az ember, mikor tud írni, mikor pedig nem. Nálam ez az érzés leginkább a csodára hasonlít, amikor egyszerűen csillogás költözik a szemedbe valami hallatán/láttán. Ez történt velem ma este.
Anyával elkezdtünk beszélgetni a múltról. Cserediákprogramokról, amikben részt vettem. Már négyszer voltam külföldön és fogadtam én is külföldi cserediákot és el nem tudjátok képzelni, én mennyire élveztem őket. Azok a mélységek, ahova egy hét ismeretség alatt eljutottam más nyelven kommunikálva, szinte hihetetlenek. Azok a kalandok, amiket külföldön átéltem, mialatt másokra voltam utalva, leírhatatlanok. Azok a helyek, ahol jártam, egyszerűen gyönyörűek. Én nem tudom elmondani, mennyire szeretem a nyelveket beszélni, az új kultúrákat megismerni és részükké válni, Flow. Ez a kifejezés, amit kerestem már egy ideje. Ezt érzem utazás közben, amikor idegenek között ismerőssé válok, kilépve a komfortzónámból.
Az is eszembe jutott, mikor három éve már, azt hiszem, kimentem Ausztriába egy hónapra dolgozni a nyáron. Életem legnehezebb és mégis legszebb három hete volt. Az eszméletlen nagy honvágy, stressz, görcsös szorongás ellenére azt mondanám, ha választhatnék, MINDIG újra és újra azt választanám, hogy elmegyek Grazba dolgozni. Hihetetlen változásokon mentem keresztül, saját magam bugyraiba nyertem mélyebb bepillantást, és megbirkóztam azokkal a dolgokkal, amikkel meg kellett. A végére az egész a legemlékezetesebb, legkalandosabb és legspontánabb pár hétté alakult életem eddigi pár évében. Emlékszem, hogy az utolsó pillanatban kivettem egy szabadnapot és totál egyedül (15 évesen!) leutaztam egy határszéli magyar faluba, a barátnőmék nyaralójába.A legviccesebb az volt, hogy nem volt pénzünk vonatjegyre és úgy kellett a barátnőm régi táskáit kirázva összeszedegetni az aprót. Jaj, aztán az a grazi táncolós este. Te jó ég....
Hihetetlen, de az ujjaim egyre gyorsabban gépelnek, felgyorsult minden. Mosolygok és csillog a szemem. Ilyen élményeket akarok még! Ezret!
Tanulni, utazni, találkozni. Beszívni a világot. Ez a cél.
#thisiswhatiwasmadefor
