18 éves lettem. Furcsa ezt így leírni. Pár napig el sem hittem, hogy én most tényleg... 18?! Mikor régebben láttam valakit, aki 18, az olyan nagy volt a szememben. Én pedig ugyanolyan kicsi maradtam, mint rég.
Mit kaptam? Hú, hát rengeteg mindent, rengeteg szeretet, eszméletlen sok élményt. És még mit? Félelmet, elbizonytalanodást. Mi Isten terve velem? Vajon tényleg sikerülhet, amit elképzeltem? Vagy IStennek más a terve? És mi van, ha nem tudom majd elfogadni? És ha mégis sikerülne tegyük fel a külföldi álom-egyetem terv, mert tényleg ott akar látni Isten, akkor hogy fogom bírni? De egyáltalán sikerülhet? Vagy mindent elcsesztem? Nem tudok már megtanulni angolul??
Hát rámszakadt a kor.
És tudjátok mit kaptam még? Igéket, de volt, amit többször is, több embertől.
"Gyönyörködj az ÚRban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az ÚRra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik..." Zsolt. 37: 4-5
Ez az aggodalmaimra a válasz. Gyönyörködjek Benne, és ne a gondolataimon görcsöljek!! Megadja szívem kéréseit!! Munkálkodik!! Csak az kell, hogy bízzak benne. A bizalom nem egy érzelem, egy döntés, amihez nap-mint-nap ragaszkodom.