Mint egy fűszálpn lógó ember, Ki tudja, ha zuhan, oda az élete. Úgy kapaszkodom most én is, ebbe a Végtelenbe erősen bele.  

Szerintem én még nem látttam ilyen ködöt, főleg nem ilyen hosszú ideig tartót. Belepte a völgyet, az utcákat sikamlóssá tette és elfedett mindent az addig ismert világból. Leegyszerűsítette az eddig befogadhatatlanul sokszínű, zsongó, élő képet. A köd tájképe egyszerű, kicsit olyan, mintha…

Mi vagyok én?  Önmagamban nem tudsz értelmezni, Múlt-jelen-jövő, s benne: semmi; Magába záródó ajtótlan kalicka, Melyben félholtan kering egy szárnyszegett madár. Ki vagyok én? Hiányok összessége, S több, azt hiszem, nem is nagyon kell.