"Stéphane Mallarmé: E szűz, e szertelenE szűz, e szertelen s e szép-szép mái napfelveri-é vajon, szárnyát verdesve részeg,e fagyba-tűnt tavat, hol sohasem-merészlettröptek álma kisért a tükrös jég alatt?Ki hajdan hattyú volt mereng itt: megmaradtvolt fönségében, ám reménye mind kiégett,nem dalolván…
"a napba nézek és fázik a szemem"
elviselhetetlen teher.