Fél órát vártam. Már toporzékoltam. De annál inkább anya, aki másodszor is hangosan kopogott az orvosi rendelő párnázott ajtaján. Türelmetlen volt, én is, de én inkább elnyomtam. Ugyanis szerettem azt, aki bent ült, szerettem azt az öreg, kopott, deres hajú orvost: A Szamost.Percek teltek el, lassan…

mit írnál a lányodnak, ha csak egy mondat, pár szó lehetne, amit az egész életére írnál?azt, hogy elmúlik.